Ajlik Csenge versei

Olvass bele a kiadók friss megjelenéseibe! Könyvújdonság-kóstolónk ezúttal Ajlik Csenge Madár mindig című verseskötetéből (Napkút Kiadó) kínál részletet.

Finisterre

itt a leghangosabbak a sirályok,
a szoba felett spirálban repülnek,
altatnak és álmokat mesélnek.
zöld kövek vannak a piskótában, azt mondják,
tengeri üveg, a sellők könnye, ezért nehéz rágni.
ezért potyognak ki álmomban a fogaim,
és tudom, valakit el fogok veszíteni.
a világ végén a leghangosabbak a sirályok,
és nem mehettem volna messzebb,
hogy elkezdjem a befejezésed.
itt a leghangosabbak, és esküszöm,
ha nem figyelek oda, ha nem tartom szemmel őket,
biztos, hogy miután mindent elmeséltek,
miután elmondták, hogy nemcsak téged,
de mindent is elveszítek,
flamencót táncolnak, örömködnek,
bort vedelnek.

 

Szirt

ma van a legmelegebb nap.
a víz vadul játszó kiscsikó,
előcsalogatja a rákokat.

sziklán állok anyaszülten.
nézem mocorgásukat,
hogy miért szeretik
ennyire a hullámokat,
s hogy miért változik
minden, miért ismétlődik,
miért hiszem újnak,
amikor már sokszor jártam itt?

keserű üveggolyó a feledés.
nyelvem alatt játszok vele,
sziklán állok anyaszülten,
nem mutatom meg neked,
hogy maradni hiába vágyunk,
e magas sziklán anyaszülten
egymást nézni megvadulni,
mert megint csak feledni lehet,
hogy mi sokszor együtt
egy sirállyal hárman,
ebben a mosásban laktunk.

 

Nap-éj egyenlőség

építkeznem kell.

de nem azért,
hogy te majd egyszer megbánd,
hanem azért, hogy én sose bánjam meg,
hogy egyszer háborogva szerettelek.
ne bánjam meg azt, hogy helyetted most magamat,
hogy ezen a parton már csak egy sirály akad.

így építkeznem kell.

a parton, száraz mosás szikláira
kövekből tornyot, bele egy csillagba
úgy építek, hogy végre álljon is meg!
s ha megáll, legyen stabilabb:
minden az egyensúlyon múlt,
sohasem rajtad, vagy rajtam,
csak azon, hogy szívünket isten
rossz mérlegre rakta.

így most építkeznem kell.

s a torony sokszor leomlik majd,
tudom, hogy elviszi a tenger,
mert búval építkezem,
csalódással és dühvel,
dac rakja a köveket,
a melankólia egyensúlyozza ki,
és az mindig precízen dolgozik.

így most építkeznem kell, csak azért is.

de nem azért, hogy mások lássák,
hogy fényképezzenek,
hogy megörökítsék a magaslatokat.
nem azért építkezek, hogy egyszer megbánd,
ha megtudod, nem láthattad a tornyomat
rég elhagyott partodon, s nem láttad
a testemet meztelen, miközben szirénénekeltem.

azért építkezek, és úgy,
hogy ne bánjam az omlást,
az elmorzsolódott perceket.
azért, hogy ne bánjam a reggeleket,
mikor megint és újra elkezdelek.